Székelykapuk Zetelakán

A népi alkotómunka remekműveihez tartoznak a székelykapuk. Tulajdonképpen a székely nép kebléből fakadó szimbólum rendszereit foglalja egybe. Alkotások, amelyek meghatározóak az udvarhelyszéki székely falvak építészetében, arculatában. Időtlen időket átélt, több generáció járt ki - be alatta. Társadalmi élettevékenységünk a kapun keresztül zajlik, innen lépünk ki az „életből" egy közösségi életbe és ezen térünk vissza szereteteinkhez. Közös örökségünk, otthonunk, szülőfalunk kincse, melyet ismernünk, ápolnunk s továbbadnunk kell.

Zetelakán 151 családnak van nagy „kötött nagykapuja".Hat régi kapu nincs eredeti helyén, a falu különböző helyén vannak kiállítva, illetve a közeljövőben állítódnak

Csergő Bálint (1977) statisztikai adatai alapján tudjuk, hogy 430 székelykapu volt Zetelakán. 2008-ban a székelykapuk adatbázisának elkészítésekor ezekből a kapukból mára csak 130 kapu áll helyén, azaz a régi kapuk közel 75%-a tűnt el 30 év alatt.

- a galambdúcos udvarhelyszéki székelykapu szerkezete -

Piscul porţi (Tető nyárs)
Acoperiş de şindrilă (zsindelytető)
Porumbar (galambdúc)
Stâlp (kapuzábé)
Grindă mare (kontyfa)
Colţar (hónaljkötések)
Fruntar (kaputükör, kapucímer)
Portiţă ( kis nyiló)
Poartă (nagy nyiló)
Palmieri (palmetta)
11. Rozete sulptate-colorate (festett-faragott rozetta
Elemente decorative la marginea stâlpilor ( peremdízsek)
Motive de baza ( kezdő motívumok a zábén)
Lujere căţărătoare (indák, életfa)

Kaputükör

indázat kacsokkal (vörös), hónaljrügyekkel (zöld) és boldogasszony levelekkel (kék)

Kapuzábé (kapuláb)

palmetta a kapuzábé végződésében

Rozetta

Kötőgerenda

A székelykapukra vonatkozó szakirodalom vizsgálataira támaszkodva a legrégebbi kapu Zetelakán, amiről említést tesz a szakirodalom 1807- ből való. Huszka József a kapu illusztrációját és feliratát is közli, egy díszes oszlopos székelykapu. A kontyfa kiskapu fölötti részén „Anno 1807 die 26 juni", a kiskapu ívén: „A bejövönek szállás a kimenőnek békesség". A nagykapu ívén pedig a következő volt olvasható : Ezen felálló kaput az Úristennek engedelméből építteté Nagy József és felesége Bíró Borbára asszony. (Huszka József: A székely ház. Bp.1895). Ma már tudomásunk szerint nem létezik, a múzeumban pusztult el.

Székelykapu 1807- ből, Zetelakán (Huszka József: A székely ház. Bp.1895)

További régi zetelaki kapunk 1825 - ből való és a Csíkszeredai Székely Múzeum gyűjteményébe találjuk. Egy másikat pedig szakirodalomból ismerjük, ma már nem tudunk róla. Felíratát és képét Huszka könyvéből ismerjük. „ Építették Bethlenfalvi Pál István és Biró Mária aszony Anno 1825-dik junii"

Székelykapu 1825-ből Zetelakáról. (Huszka József: A székely ház. Bp.1895)

1829- ből származik a lebontott oszlopos székelykapu. 1835-re datálható az eredeti helyén álló Simma Béla portája előtt álló székelykapu (Zetelaka 1138).

A legrégebbi Zetelakán található székelykapunk 1829 - ben készült oszlopos díszítésű, pillanatnyilag lebontva őrzi a település. Motívumai nagy részét kiszedéses technikával faragták. Oszlopai finom megmunkálásúak. Oszlopfője tulipán kiképzésű, amely fölött a voluta (csiga) következik, majd a kis párkányzat fölött öt levélből álló mélyített, karéjos pálmadísz található. A kontyfát is gyönyörűen kifaragták, egy vaskos inda vezet végig ellentétes irányból a kontyfa közepéig. Érdekessége, hogy a motívumai közül néhányat negatív kiszedéssel alakítottak ki. Azaz nem az inda és a tulipán pereméről távolítják el a fát, hanem a virág és indák kiszedésével nyerik formáját. A kaputükör díszítése egy vaskos zsinórkeret, amelynek felső része kifele félkörívesen csipkézett. A zsinórozáson belül középen egy kereszt található kétoldalt két tulipánvégződésű inda, amely a kereszt felé hajlik. A tükör két szélén cserépből kiinduló tulipánban végződő inda látható. Számos rokonságot mutat a Zetelaka 1138. porta előtt álló kapuval. Nem zárható ki, hogy mindkét kapu egyazon mesterembertől származik, minden bizonnyal a fenyédi származású, de Zetelakára nősült Sándor Ferenc faragta. Egykoron a 291. házszámú porta előtt állt. Felirata a kaputükör alatt található: ISTEN SEGEDELMÉVEL ÉPÍTETTE EZT A KAPUT MÁTÉ JÁNOS FELESÉGÉVEL SÁNDOR BORBÁLÁVAL ANNO 1829. Motívumait akkoriban vörösre színezték.

A szakirodalomra és az összehasonlításokra alapozva Simma Béla portája előtt álló oszlopos székelykapu a legrégebbinek tartott, eredeti helyén álló kapu a faluba. (Zetelaka 1138. szám). Fényképe Huszka József művében is megjelenik. A régebbi felirata (már nem ovasható) Huszkától átvett adatok alapján: ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÉPITETTE EZ KAPUT MÁTÉ IGNÁTZ FELESÉGÉVEL PÁL ANNÁVAL 1835 Die 31 Maji. Ma a feliratok közül csak a javítási év olvasható. UJITATOT 1911 JULIUS 19 ÉN. (a kapuzábén az udvar felől). Feltételezett készítője: Sándor Ferenc.

Huszka József könyvében megjelenő felvétel - 1893-ban, mai napig eredeti helyén álló zetelaki székelykapu Simma Béla(Zetelaka 1138 szám) tulajdonát képezi. Készült 1835- ben.

A kapuzábét közepén egy középen kivastagodó oszlop díszíti, amely alsó részén választóvonalakkal ellátott lábazati mintában kezdődik. Kétoldalt tulipánban végződő keskeny, mintegy 50 cm hosszan futó inda található. Az oszlop felső vége díszes oszlopfőben végződik, voluta és palmetta. A palmetta három levélből álló domborításos faragással alakítódott ki. A nagy hónaljkötések indával díszítettek, amelyek fölött terebélyes virágszirmokkal ellátott virágzat van vésve. A tükör hasonló kiképzésű, mint a lebontott 1829-ből származó székelykapu. A zsinór felső része ugyanúgy kifele félkörívesen csipkézett és kiterjed a kontyfára is. Közepén hatalmas kereszt, amelyet két tulipánban végződő inda vesz körül. A kapucímer zsinórán kívül, kétoldalt pedig cserépből kiinduló indás tulipán.

Zetelaka 1138. szám.

Tudomásunk szerint még létezett egy oszlopos székelykapu 1835- ből. Huszka József adataira támaszkodva tudjuk , hogy fehér ,vörös, kék, zöld színre volt színezve és faragójuk Kadicsfalviak voltak. Felírata: „ ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÉPÍTETTE VASZI FERENC, FELESÉGE BIRÓ BORBARA EZT A KAPUT 1835 die 20 juny". A kontyfályán egykoron a készítőjük neve is belevésődőtt: CSINYÁLTÁK KADICSFALVI SÁNDOR FERENC MP. KOVÁCS PÉTER S.MIHÁLY GYÖRGY". Ma már nem tudunk a kapu létéről.

Székelykapu 1835- ből, ma már nem létezik

További négy kapu a XIX. század derekáról származik. Számos hasonlóság ismerhető fel mind a négy kapuban. Rozettái kis karikából kiinduló görbe többküllős szerkezetűek (forgó). A zábék indázatán nincs virágmotívum, mindenhol hónaljrügyek és boldogasszony levelek találhatók. Az indák végződése rendszerint tulipán. Kaputükreinek díszítése kis eltérésekkel megegyező. Stílusjegyei alapján Kaditsfalvi Kováts Péter faragómesternek tulajdonítható.

Időrendben az 53. számú porta előtt található a legrégebbi (1862). A falu akkori jegyzője állíttatta ugyanúgy, mint a 37. számú porta előtt állót három évvel később (1865). Stílusjegyeit figyelembe véve az 53. számú kapu a 37. számú kapuval mutat a legközelebbi rokonságot, míg a 245. számú kapu díszítőelemei elsősorban a 423. számú kapuval vannak szoros összefüggésben. Ez utóbbiak is 1865-ből valók.

Ilyés György portája előtti (Zetelaka 53. szám) található székelykapu időrendben a harmadik legrégebbi kapu, díszesen faragott- festett kapu. A kapunak mindhárom kapuzábéja felújítás alkalmával kicserélődött. Zábéján egykoron három inda futott végig, és három tulipánba végződő palmetta díszítette. A belső indák ráhajolnak a kis- és nagy hónaljkötésekre. Szép, igényesen megmunkált tekeredő indák, amelyeket csillagvirág és tulipán díszít. A nagy hónaljkötésben az inda fölött görbe, küllős rozetta díszíti. A kaputükör két alsó és két felső sarkában díszesen faragott madár található. A zsinór alsó hajlatából kis, fölfele tekeredő inda figyelhető meg. A zsinóron belül középen egy stilizált, tulipánokból álló sor látható, kétoldalt szimmetrikus elhelyezésű dús tulipán, csillagvirággal ellátott indázat. A tükörkoszorú szimmetrikus levelekkel és bogyókkal díszített, végződésében egy ponttal. Kontyfáján felfedhetők még mindig az egykori kötéldísz nyomai, alsó részét egykoron kék színezésű herelapi díszítette. Valamikor a kaput teljes egészében sárga színűre mázolták. A galambdúc ládája eredetinek tűnik, különböző festett virágmotívumokkal és indákkal.

Felirata a kiskapu bejárata fölött: ISTEN KEGYELMÉBŐL ÉPÍTETTE SEBESTYÉN MÓZES : ÉS NŐJE CSERGŐ MÁRTA 1862 JÚLIUS 13 dIKÁN:

Zetelaka 53 szám

Zetelaka 37. szám előtt álló székelykapu ma Sebestyén András tulajdona. Az egykori vaskos zábékat vékonyabra cserélték fel újításkor, tér szűke miatt két indasor kerül a kapuzábéra. A nagy hónaljkötések közül a baloldali hiányzik. A keskeny zábé miatt csak két indasor fut végig a lábakon, tulipánokban végződve. A zábé felső része hármas tulipános palmettában végződik, amely ráhajlik a kontyfára. Az indákból a kishónalj és a nagyhónalj kötésekre tekeredő indasorok indulnak ki, csillag és tulipán motívumokkal. Fölötte forgó rozetta található. Kontyfáján heremotívumok figyelhetőek meg. A csigája indás tulipánnal díszítve. A kaputükörből az előző kapuhoz képest hiányoznak a madarak. A zsinór alsó hajlatából itt lefele kanyarodó kis indát figyelhetünk meg. A tükör mezőjét, hasonlóan az előző kapu tükréhez, középen egy virágsor díszíti, fölötte egy gyönyörűen kivitelezett csillag látható, amelyet egy ágkoszorú zár le. A címerkoszorú levelekből és bogyókból tevődik össze. A koszorú végét három pont zárja le. A bejárat fölött a felirat alatt egy nagy csillagmotívum található. Felírata: ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÉPÍTETTÉK SEBESTYÉN MÓZES : ÉS: NŐJE CSÖRGŐ MÁRTA: 1865 JUNIUS 27. A galambdúc eredeti, viráginda és madár motívumokkal, amelyet utólag bemázoltak.

Zetelaka 37.szám

1865- ben állították a Tornai Dénes (Zetelaka 423.) tulajdonát képező festett- faragott székelykaput, felirata a bejárat fölött: ISTEN SEGEDELMÉBŐL . ÉPÍTETTÉK JAKOTS IMRE ÉS NÖJE BIRO ZSUZANA 1865.JULIUS6dikán. A kapu minden része eredetinek tűnik. Valószínűleg egy felújítás alkalmával galambdúcládáját nem helyezték vissza. Az előző kapukhoz képest a zábé palmettájában észlelhetőek különbségek. Vaskos zábéjából három inda indul ki, amelyek közül a középső pontozott virágbimbóban végződik. Fölötte öt vaskos levélből álló palmetta. A kis és nagy hónaljkötéseken felfutó indázat csillagvirágokkal és tulipánokkal van díszítve. A rozettája korongocskából kiinduló görbe küllős rozetta. A kontyfáját herelapi motívumok díszítik. Csigájában indás tulipánt találunk. A tükörkoszorú bogyókkal és lapikkal van díszítve. A zsinór alsó hajlatából egy lefele hajló kis inda látható. A kaputükör hasonló motívum elrendeződést mutat, mint az előzőek. Középen egy stilizált felkelő Napból induló szimmetrikus indasor dús csillagvirág és tulipán motívumokkal, melyet középen virágsor választ el. Felső felében egy nyolcágú csillagmotívum látható, melyet egy ágkoszorú zár le a zsinór alatt.

Zetelaka 423. szám

A Belső utcában (245 szám) is találunk egy díszesen festett-faragott székelykaput 1865-ből. Jelenlegi tulajdonosa Lukács Imre vásárolta a kaput 1983- ban . Eredeti helye a központban volt (288 szám). Az új helyére felállításakor a kaput teljesen átépítették, így az egykori balos kisnyíló a jobb oldalra került azaz e művelet során a zábékat fel kellett cserélni. A kontyfája már nem az eredeti. A kis hónaljkötések felújítás alkalmával kicserélődtek. Galambdúc ládája hiányzik valószínűleg felújításkor távolították el. A zábét három indasor díszíti a középső inda pontozott tulipánba végződik. A zábét öt levélből álló palmetta zárja. A külső indák a hónaljkötéseken folytatódnak virágmotívumokkal. A kaputükör az előbbi kapukhoz képest dúsan díszített. A zsinór alsó hajlatából kiinduló lefele hajló inda látható. A tükör virágindái szimmetrikusak, kis fél rozettából indulnak ki. Gazdagon díszített csillag és tulipán virágmotívumokkal. Itt is a tükör felső felében fellelhető a nyolcágú csillagmotívum. Koszorú füzérje bogyókkal és levelekkel díszített. Végződésében három díszítő pontozás. (kaputükre a 37. számú porta kapujával mutat azonosságot). Kontyfája nem eredeti, a mostani csiga négy félköríves sima faragvány. A felirata már csak hiányosan olvasható (Zetelaka 245), Lukács Imre tulajdona. Felirata nagyon hiányosan a kaputükör alatt van, amely átnyúlik a kapuzábékra is: AZ .RISTEN SEGEDELMÉBŐL.........OR ES A......ÁLTAL 1865 szeptem..... 30 án . Továbbá a középső zábé felső felében AZ ÉDES ANNYA MÁTYÁ.. JÓZE(F)A (vagy JÓZE(H)A). Azaz Mátyás József állíttatta édesanyja tiszteletére, vagy Mátyás Jozefa volt az édesanya neve.

Zetelaka 245. szám Eredetileg a központban a 288. porta előtt állt.

Az említett kapukon kívül Zetelakán számos kapu igazi kincsnek, népművészeti remekműnek számít.

A kapukat folyamatosan felújítják vagy lebontják. Lebontásának egyik elsődleges oka a viszonylag magas felújítási költségek és mai modern társadalmunk igényeinek kielégítése, a könnyebb, egyszerűbb megoldás választása. A kapu nem csak múzeumi tárgy, idegenforgalmi látványosság, hiszen ma is betölti szerepét, elválasztja a közösségi életet a család „belső életétől". Kincs, ha a régiek megbecsülése mellett új, hagyományos kapuk is épülnek, ha minél többen megismerik a kapufaragás, - festés titkait.

A székelykapu legfőbb anyaga a „cserefa", amelyet ha megfelelő anyagból munkálunk meg több évszázadon keresztül is, megmaradhat. Időközönként cseréljük a zsindelyezést, és ha lenolajjal lekenjük, hosszú időre meghosszabbítjuk a kapu életét. A gyakori tűzvészek miatt Zetelakán több tucat székelykapu a tűz martalékává lett, így szegényítve népi alkotásainkat, értékeinket, az élő történelmet mesélni tudó kapukat.

Jelenleg négy kapuról tudunk múzeumokban: kettő a Csíkszeredai Székely Múzeumban, egy a Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumba egy pedig a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban található.

A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum bejáratától jobbra álló zetelaki kapu

A Sepsiszentgyörgyi Múzeum leltári adatai alapján a következőket tudjuk: 1913- ban vásárolt Zetelakáról a múzeum egy kaput. László Ferenc, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója írja 1913- ban „...Abból a több száz darab domborműves és festett díszítésű galambbúgos kapuk közül való, melyet Zetelaka községben és környékén csaknem minden második székely ember háza előtt ma is megtalálunk". (László Ferenc 1913 A Székely Nemzeti Múzeum galambdúcos kapui. Táj és tudomány 1978 Bukarest). Jelenlegi helyére a bejárattól jobbra Kós Károly tervei alapján került. A kapu egy faragott-festett, galambdúcos székelykapu. A kaput 1913 október 23-án fizette ki Zetelakán Dr. László Ferenc, a múzeum akkori igazgatója Miklós G. Antal zetelaki birtokosnak, akkor 100 koronába került. A kapu kiválasztása egy tanulmányút keretében történt, amikor 10 udvarhelyszéki helységet jártak végig.

Felirata:

Isteni kegyelemből: épitették: ezen kaput: Miklós: Gergely: és:

nője: Sebestyén Zsuzsa 1875-be julius 7diken.

A kapu feltételezett faragója Dávid Mózes.

Két kaput a Csíkszeredai Múzeum szabadtéri részlegének kapugyűjteményébe beleltározva találjuk.

A Csíkszeredai Székely Múzeum gyűjteményében található legrégebbi meglévő zetelaki kapu 1825-ből

A meglévő zetelaki kapuink közül a legrégebbi 1825- ben készült és egykoron a központba állt a 273. számú porta előtt. Szabó József tulajdonát képezte, oszlopos kapu, oszlopain egyszerű inda fut végig, és tulipánban végződik. A lábakon végigfutó oszlop, a felső részén kiszélesedik, átterjedve a kontyfára (terebélyes tulipánnak is felismerhető). A tulipánba mélyített faragású kereszt található. A zábék és a kapuív peremét farkasfogas faragás díszíti. A nagy hónaljkötésben (csak a jobb oldali eredeti) hat osztatú egyenes küllőjű rozetta található. Tükre tömör tölgyfa, vaskos zsinórral keretezve, benne egy cserépből kiinduló szimmetrikusan elhelyezett virágcsokor, tulipánba végződve. Nyílói egyszerű deszkázat. Dekorációit vörösre és kékre színezték.

Felirata a kaputükör felső részén, a zsinórozáson kívül, annak szögletében: Szabó János es Dobai A.....ia A tükör középső részének két szélén 18 .... . A szakirodalom szerint : Szabó János és Dobai Apollóniával 1825 építtette ezt a kaput 4 julii (Csergő Bálint: Az Udvarhely vidéki székelykapu, Csíkszereda 1999)

A másik kapu kisebb méretű és egykoron Karácsony Dénes tulajdonát képezte (Zetelaka 247.) 3,74 m magas 5,05 cm széles. Díszítése, motívumai nincsenek. Nyilói tömör egyszerű deszkázat. A kaputükör rácsosan lécezett, amelyek „veres fenyőből" készültek.

A Haáz Rezső Múzeumába került kaput 2008-ban bontotta le a tulajdonos, hamarosan a szejkefürdői kapugyűjteménybe találhatjuk meg. Felírata szerint a Zetelaki Közbirtokosság egykori elnöke állítatta. ISTEN: SEGEDELMÉBŐL ÉPITETTÉK SÁNDOR IGNÁNCZ ÉS NŐJE SEBESTYÉN ROZÁLIA:1876 MÁRCIUS:28 kán ÉPÜLT JOZEF NÕJE BOROSROZÁLIÁVAL. Faragója I. Fenyédi Dávid.

Zetelaka 1200. porta előtt található kapu 1876-ból. Ma a Haáz Rezső Múzeum tulajdona

A székelykapuk a néprajzosok, történészek, művészettörténészek számára már a XIX. század végén a vizsgálatok fókuszában kerültek. Természetesen a kutatások, vizsgálatok nem csak a rendszerezésekre, a puszta leírásokra és illusztrációkra szorítkoztak, hanem annak eredetére is probáltak fényt deríteni. A XIX. század fordulóján a kutatók különböző közeli és távoli vidékek kapuival, művészeti alkotásokkal hozták kapcsolatba, összefüggéseket próbáltak teremteni a székelykapuk és a székely társadalom szerepe között. Később, a XX. század derekán egyre fontosabbá válnak a levéltári adatokra támaszkodott kutatások, eredményeik nagyrészt erre alapozottak. Huszka József a XIX. század elején a székelykapu díszítését a keleti kultúrákkal hozza kapcsolatba. A motívumaiban summér, babiloniai, kínai, főniciai hatásokat vél felfedezni. Szinte Gábor véleménye alapján a kapukat egykori „gyepűkapuknak" kell tekintenünk, amelyek a középkori magyar állam védő rendszerének kapui lehetek, vagy a templomok cinterem kapui. Viski Károly arra a következtetésre jutott, hogy a középkori várerődök kapujából származik a székelykapu. Szabó T. Attila megállapította, hogy a székelykapu az udvarházak, kúriák nagykapujától ered, motívumai pedig az egykori kúriák reneszánsz, barokk, mintázatából származnak, amelyeket nagyszerűen igazítottak a famegmunkálás igényeihez.

Az Udvarhely vidéki székelykapu díszítése

A kapufaragók szép díszítéseket faragnak a kapukra, ezeket a motívumokat pedig színezik. A leggyakoribbak a lapos relief faragások, amelyeket a mesterek rendszerint festettek. A régi kapuink nagyrésze viszont egyszerűen mintázott kapu, többségénél az alsó és a felső rozettákat találjuk meg a zábékon, vagy a hónaljkötéseken. A tükör egyszerű, tömör, ritkán mintázott. A kiskapu kötőgerendáján bevésésre került állítatója neve. Rendszerint ezeket is színezték.

A kapu díszítése a zábékon kezdődik. A kapulábat rendszerint egy nagy rozetta (kör, karika, rózsa, kapurózsa, forgó) díszíti, amelyet fölül ívesen levélfüzér koszorú zár le. A párkányzat fölött indul ki rendszerint három indasor, néhol pedig kettő. A kígyózó indákhoz levelek, „lapik", virágmotívumok kapcsolódnak. A legrégebbi kapuinkon a tulipán csak a kaputükörben jelenik meg, később a zábék mintázatán is meghatározó virágmotívum lesz. Az indák hajlatában hónaljlevelek, míg a külső részén hármaslevél, úgynevezett boldogasszony levelek alakultak ki. Az indasorok az ég felé törnek, belső indasoruk a hónaljkötések felé elhajolva folytatódnak a rozetta alatt. A rozetták számos formája alakult ki az évszázadok során. Tulajdonképpen a Nap stilizált formája. Az indasor a kontyfadísz, csiga felé nyúlva fejeződik be. A zábé felső részét a palmetta zárja. A kiskapu fölött található a kaputükör, vagy kapucímer. Vaskos domborított faragással készül a keret, az úgynevezett zsinór. A zsinór alsó része fölött rendszerint egy stilizált felkelő Nap motívumot találunk, amelyből tulipánnal gazdagon díszített tekeredő, szimmetrikusan elhelyezett indák indulnak ki. A kaputükör felső részét koszorú keretezi, szimmetrikusan kapcsolódó levelekkel, régebbi kapuinkon kis bogyókkal felváltva faragták őket. A madarak néhol a zsinóron belük vagy a zsinóron kívül találhatóak. Ritkábban fordul elő a csillag stilizált formája. A címerkeret alá kerül az építtető neve és az építés ideje: pl. URISTEN SEGEDELMÉBŐL ÉPÍTETE SANDUJ SÁNDOR NEJE GERGELY KATALIN 1884 ÉV AUGUST 25- EN.

Számos kapu kontyfájára vendégváró felirat került. Rendszerint figyelmeztetőek, igazságra, becsületre intenek, illetve a kapu gazdájának vendégszeretetéről tanuskodnak. Fontos népköltészeti alkotások is egyben. Stílusa, fogalmazása sokat elárul a kapufaragóról. Legtöbb esetben a népies nyelv e vidékre jellemző tájnyelvét használják.

Zetelaki feliratok a kontyfán:

1. A béjövõnek szállás, a kimenõnek békesség (1807)

2. Álnok szüvü hivzelkedö rosz barát elmehec (1883)

3. Szertetõ hív barát kapumon bé jöhecz

Álnok hizelg barát elmehecz.(1884)

4. Szertetõ hív barát kapumon bé jöhecz

Álnok hizelgõ rosz barát kapum elõt elmehecz.(1889)

5. Szives vendég látó e kapu gazdája

De a hizelgõ álnokot végképpen kizárja. (1890)

6. Jó szüvü hív barát házamba bé jöhetz

Álnok szüvü rosz barát kapum elõtt elmehetz (1894)

7. Kerítések háta tolvajok járása

Becsületes ember e kaput használja (1930)

8. HA ITT JÁRSZ A KÜKÖLLÕ MENTÉN A HARGITA ALATT HA JÓ A SZÁNDÉKOD E KAPU GAZDÁJA JÓ SZIVVEL FOGAD

9. SZIVES VENDÉGLÁTÓ E KAPU GAZDÁJA DE A GONOSZ EMBERT FURKOSBOTTAL VÁRJA

10. TÉRJ BE HOZZÁNK VÁNDOR,HA ERRE VISZ AZ UTAD, HA JÓ A SZÁNDÉKOD SZERETET FOGAD

11. JÓSZIVÛ BARÁT KAPUMON BEJÖHETSZ ÁLNOK HIZELKEDÕ UTON LE S FEL MEHETSZ (2002)

12. VÁNDOR, HA ELFARADSZ ÉLETED UTJAIN BIZALOMMAL TÉRJ BE E KAPU ALATT MERT E KAPU GAZDÁJA SZERETETTEL FOGAD HISZ HAZÁD BÁRHOL LEHET DE HÁZAD CSAK ITT

13. VÁNDOR HOGYHA UTAD ERETÁJRA VEZET.BÁTRAN TEHETED A KILINCSEMRE KEZED.SZERETET VÁR BENNE,HOGYHA A LELKED HARMAT TISZTA,HANEM AKKOR TÉRJ VISSZA

14. HA JÓ SZIVED S NEVED-IDE BÁTRAN BEJÖHETSZ-HA ROSSZ TÁGAS AZ ÚT-FELS ALÁ ELMEHETSZ!

15. TI KAPÚK KIK JÓ GAZDÁT KAPTATOK GAZDAGNAK SZEGÉNYNEK EGYFORMÁN NYÍLJATOK

16. A VILÁG UTAT MUTAT AZOK SZÁMÁRA AKIK TUDJÁK, HOGY MERRE AKARNAK MENNI

17. Õseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez - testvér - ne légy hûtlen soha

18. Kerítések háta tolvajok járása, becsületes ember a kaput használja

19. Áldás a bejövõre, béke a kimenõre

20. Házad lehet bárhol, de hazád csak itt

A kapu színezése

A festéshez földfestéket használnak, de nem zárható ki az ásványi eredetű festékek használata sem, hisz tudjuk, hogy a népi bútorfestésben is elterjedten használták egykoron. Az első használt szín a vörös lehetett, majd később mellette megjelenik a kék is. A fehér és zöld habár jelen voltak, nem dominálták a kapuk festését. Elterjedésük és sok esetben meghatározó színük a XX. század derekán terjed el a „magyar világban".

Az alap természetes színű maradt, csak a faragott mintát festették. Az inda, a tulipán, a csillagok színe „veres". A hármaslevél rendszerint kék, néha zöld, a XIX. második felétől kezdődően pedig fehér pettyekkel díszítve is megjelennek. A koszorúk, levélfüzérek levelei zöldek, a bogyó színe vörös. A kontyfa csigájában az inda színe mindig zöld, tulipánja vörös. A vaskos címerkeret vörös. A galambok kék színűek, a kötéldísz piros-fehér ferde vonalazással, a lóheredísz kék, lefele álló, fehér pontokkal. Az alsó rozetta több színű. A felirat betűi piros vagy kék színűek.

A zetelaki székelykapuk faragói

A kapufaragók ügyes kezű, fúró-faragó, fát megmunkáló mesterek voltak, nevük gyakran feledésbe merült. Akikről tudunk, hogy Zetelakára kaput faragtak azok a következők: a XIX. század első felében Sándor Ferenc (kadicsfalvi), a XIX. század második felében Kovács Péter, Kovács Benedek (kadicsfalviak), Dávid Mózes (fenyédi), Máté Imre (zetelaki). A XIX. század fordulóján illetve a második világégés előtt Benedek Imre (küküllőkeményfalvi), Karácson(y) Dávid, Veres István (zetelakiak), II. Dávid Mózes (fenyédi). A világháborút követően pedig III. Dávid Mózes (fenyédi), Kalapács Dénes, Lukács Sándor, (zetelakiak). A mesterek ritkán tüntették fel nevüket a kapun, így nagyon sok esetben az egyén stílusjegyei alapján próbáltuk meg azonosítani alkotójukat. A „kapufaragók" száma ennél sokkal nagyobb, hisz Zetelaka mindig messzi híres volt a famegmunkálásáról, ácsairól, zsindelyfaragó mestereiről. Így számos ügyes kezű ács-, faragómester saját magának emelt „Isten segedelméből" kaput.

A székely kapuk zetelaki sajátosságairól

A zetelaki székelykapukat, mint tárgyi - szellemi értéket nem vizsgálhatjuk elszigetelten

Udvarhelyszéken. Jellegükben az udvarhelyszéki, és azon belül a máréfalvi, fenyédi, küküllőkeményfalvi, kadicsfalvi, székelyudvarhelyi kapukkal áll szoros kapcsolatban, hisz a zetelaki kapuink közül nagyon sok megrendelés alapján készült Kadicsfalván, Fenyéden vagy más udvarhelyszéki faluban. A vizsgálatok alapján fény derült, hogy különböző időszakokban a zetelaki kapuk állításának voltak sajátos szakaszai is.

A „gyalogszékely" kapuk sajátos stílusa honosodott meg a faluban a II. világháborút követően. Ezek a kapuk egyszerű kis kapuk, amelynek a zábé alsó- és felső részét egy- egy terebélyes, egyszerű, egyenes, hatküllős rozetta díszít, párkánya fogazott, mélyített faragás. Valószínűleg Lukács Sándor terjesztette el a faluban. Gyakoriságát figyelembe véve a „tófalvi gyalog kapu"- nak is nevezhetjük.

A nagykapuk érdekes változatai alakulnak ki az évtizedek során.

A XIX. századi kapuinkon még dominálnak az igényesen, díszítéssel elkészített székelykapuk. A XX. század elején egyre gyakoribb a székelykapuk szerényebb változatának kialakulása, ami a zetelaki székely ácsmesterek fához értő szakismeretére utal. Egyszerű, sima, rendszerint kevés motívummal, de szerkezetét vizsgálva pontos ácsmunka. Ennek elkészítése kevesebb időt vett igénybe, mindenki anyagilag megengedhette magának. A díszítést mellőzve, hamarabb a „belső élet" elejébe kerülhetett.

Ebben az időszakban jelennek meg a „veresfenyő"-ből készített székelykapuk is. Minden bizonnyal azért, mert drága fának számított a cserefa, nehezebben lehetett hozzájutni, és ezért térhettek át a fenyő használatára. (Ezek a kapuk Zetelakán kívül a Csíki-, és Gyergyói- medencében terjedtek el).

Talán így érthetőbb, hogy miért szegényesedik el a kapuk motívumvilága, hisz a fenyő szálas, nagyon nehezen faragható, néhány vonalas mintázaton, egy-egy rozettán kívül más nem is található. Rendszerint talán a tartosítás miatt vörösre vagy barnás - sárga színváltozatra festették. Az ilyen kapuk Zetelakán a legelterjedtebbek a régi kapuk esetében, habár többségénél alig figyelhetők meg már festéknyomok.

Érdekes kapufaragási fejlődés figyelhető meg a második világháború után. Elsősorban Lukács Sándor és Kalapács Dénes kapufaragó mesterek terjesztettek el Zetelakán. A nagykapuk zábé töve egy nagy rozettával van díszítve, amely fölött rendszerint rövid ágkoszú található, vagy „farkasfogas" szögletes kiemelésű párkánydísz zárja le. A zábé felső felén a lábmintázat, rozetta ismétlődik az alsó részének megfelelően. A zábé végét pedig egyszerű 5 „vékonylevélből" álló palmetta díszít. A kapu alapvető és meghatározó színe csaknem minden esetben a zöld.

A színek elterjedése a zetelaki székelykapukon

Mint az Udvarhelyszéki székelykapuk színezésénél elmondtuk, az I. világégésig a kapu festetlen marad, csak a motívumokat festették. A XX. század fordulóján terjed el a kapu teljes befestése vörösre és sárgásbarnára (többnyire Veres István faragta kapukon). Majd a II. világháború, illetve az azt követő időszakban a zöldre festés egyre gyakoribbá válik és a fehér szín is nagyobb teret hódít.

A régi festett-faragott székelykapukon a motívumok festésében a mélykék és a vörös volt a meghatározó szín. A „magyar világnak" köszönhető a zöld és fehér színek elterjedése és dominánssá válása a kapuinkon.

Tendenciák a székelykapu faragás technikájában

Ezek a tendenciák Zetelakán és környező falvainkban a múlt század derekán terjednek el. Jellemző a motívumok részletekig menő faragása, bonyolultsága és a színek váltazatos alkalmazása. Falunkban III. Dávid Mózes fenyédi mester honosítja meg, de Kalapács Dénes és Lukács Sándor által faragott kapukon is fellelhető a kapuk „barokkosodása".

Az 1980-as évektől kezdődően a kapuk méretarányaiban is jelentős változások állnak be, megmagasítják, máshol a gyalogkapuk helyzete és szerkezete módosul. Nemcsak a kapu „arca" változik, hanem a hagyományos telekbeosztás is, azaz a telken fekvő ház helyzete és ahhoz viszonyítva a melléképületek helye. Így az egység megbomlik, számos új elhelyezésű és szerkezetű kapu alakul ki.

Faragása már a nagyon mélyített kiszedéses technikát alkalmazza. A motívumok domborítottak, néhol pedig a lapos mintákban mélyített, hornyolási faragást alkalmaznak. Elsősorban a színek hiányát próbálják ellensúlyozni, kiemelni a kapu motívumvilágát, arculatát. A nagy és kiskapuk faragásánál a kapuk díszítése túl zsúfolttá vált, egyes motívumok elvesztették jelentőségüket, máshol egyszerű kiegészítő dekorációkká váltak.

A kaput ma már „lekezelik", azaz páccal, lakkal próbálják életre kelteni. Ezek a lakkok, pácok pedig egy idő után lekopnak, elfeketednek és elcsúnyítják a kapuk hangulatát.

Talán időszerű volna a székelykapuk faragásában kompromisszumot kötni, visszatérni a népi hagyomány ízlésvilágába, tisztázni a motívumok, színek helyét és szerepét a kapufaragásban.

„Érdekes" zetelaki kapuk

Címeres, koronás kapuink közül ma négyet tartunk számon: két tömör kaputükör faragványt: a Belső utcait (168 sz.) Dávid Mózes fenyédi mester faragta, míg a Hegyben (980 sz.) találhatót a székelyszentkirályi László Árpád. A hónaljkötésekben elhelyezett két címerrel díszített kapu, a Belső utcában található (179 sz.) faragója Jakócs Imre. A negyedik kapu a Zsögöd utcában (746 sz.) található, ennek tükre egyszerű veresfenyő deszkázat. A címer a deszkázat kifűrészelésével nyerte korona formáját.

Továbbá a „lego"gyalogkiskapunk a Jakab utcában (394 sz.). A Templom utcában található „ikerkapu", rendkívüli ritkaságnak mondható, egyedi tulajdonságokkal bír egész Székelyföldön. Ide soroljuk a XIX. század végéről származó 1081. és 1043 sz. kapukat, amelyek érdekessége, hogy a kapuzábékat „veres kőből", azaz vulkáni andezitből faragták. Mindkét kapu zábéit I. Vasas János kőfaragó mester készítette, kinek utódai több generáción át a zetelaki kapuk ráklábainak nagy részét faragták (Vasas Károly, Vasas Mózes, Vasas János).